A hídépítő 2. – A múlt ereje Vásárlói kedvenc

,,Ilona sírva rohant haza, és úgy kapaszkodott az édesanyjába, mintha rémeket látott volna. – Mondd, mit láttál? – kérdezte ijedten az asszony. – Éppen a híd felé tartottunk a lányokkal, amikor azok a fiúk, Langi úr inasai, akik a Körös vizén átívelő hidat mázolják… – Mit tettek? – sürgette a lányt az édesanyja. – Hát kibukkantak a vízből – hebegte. – No és? – Ki is kászálódtak, hogy újra beugorjanak, de akkor észrevettek, mi pedig őket és… – de Ilonka nem tudta befejezni a mondatot, mert az édesapja, aki eddig a karosszékében hallgatott, felnevetett. – Az a nyikhaj Liebl Misi ádámkosztümben díszmenetet tartott a csabai szüzeknek?” A jövőbe vetett hit regénye ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Folytatódik a család története, felfedve a legendákat, továbbadva az örökséget, építve a jövőt. Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Sisi, Ybl Miklós – ismert és hétköznapi emberek sorsa találkozik, miközben a történelem erői formálják a három évszázadon átívelő családtörténetet. Árvíz, földrengés, járvány. Szabadságharc, háborúk, vérzivataros idők. Szerelem, csalódás. Minden generációnak jut valami, amivel meg kell küzdenie. De vajon segít, ha ismerjük a múltunk nagy pillanatait? Ha tudjuk, honnan jöttünk? Ha meríthetünk a család történetéből, a legendákból, a múltunk erejéből? ,,Történetszövőként nagy dilemma előtt álltam. Vajon 300 év távlatában mi a fontosabb? Hogy egy forró nyári napon hosszú szekérkaravánjukon megérkeztek a Felvidékről a tótok fáradtan, az evangélikusok énekeskönyvével a kezükben, és a földre ereszkedtek? Hiszen bizonyára felemelő pillanat volt, egyben valaminek a kezdete. Vagy inkább Janó históriája? Mert akkor még nem tudtam, hogy utána ered-e a lánynak. Végül úgy döntöttem, hogy mindkettőnek a végére járok. Így született meg Csaba története.” Bauer Barbara