„Kezdem azzal, ami van. A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány rendszert épít, ezt saját kinyilatkoztatásaiból is tudhatjuk, miként azt is, hogy ez a rendszer egyre távolodik a liberális demokráciák gyakorlatától.
Az orbáni liberalizmus- és Nyugat-kritikára épülő kormányzás nyomán nemhogy enyhülnének a rendszerváltás után létrejött hazai demokratikus modell elitista-oligarchikus vonásai, de egyre erősödnek.
Az államérdek megfogalmazásának és a nemzethez tartozás definiálásának monopóliuma révén a kormány kiüresíti a hatalommegosztás intézményeit, és kiszorítja a hatalomgyakorlást kontrolláló társadalmi szereplőket.
Az Orbánt 2010-ben hatalomra segítő társadalmi elégedetlenséget immár nem forrósítja fel egy politikai erő, mint azt mindaddig a FIDESZ tette, ám ettől még a szegénység egyre fokozódik, az egyenlőtlenségek szintén növekednek.
A gazdasági teljesítmény 2014 néhány növekedést hozó hónapját leszámítva nem igazolta az Orbán-féle állami beavatkozás-sorozat értelmét, azon kívül persze, hogy a kormány hatalompolitikai megfontolásból mind több gazdasági és társadalmi terület felett szerzett központosított felügyeletet. (…)” (részlet a Bevezetésből)
