„Kérdezted valaha, miből lesz a lepke? A réten, a lápon csellengő pillangó?…” Furfangosan mesél Romhányi Ágnes. Az ő lepkéi hol szárnyra kelt virágok, hol gubóból szabályszerűen előbújt pillék. De mindenképpen emberarcot varázsol rájuk a költészet ereje. Hiszen farsangot ünnepelnek, jelmezekben pompáznak, és festik a szemüket. Szyksznian Wanda
- bravúros ellenvarázslattal
- „újralepkésíti” a látványt. Képeihez közeledve azonban rögtön szemünkbe tűnnek szép, szárnyas alakjainak rejtett emberi vonásai. Az újra egymásra talált alkotópáros könyve különleges „pillangós” világ: törékeny, gyorsan illanó, mégis örök. Hiszen: „…az idő itt pillangószárnyon száll, az életet pedig pillepercben mérik.”
