Wrocław, húsz évvel az atomháború után. A csaknem hétszázezer lakosból alig néhány százan maradtak életben. A város alatti csatornákban, kis, zárt, enklávéknak nevezett közösségekben húzzák meg magukat.
Az évek múlása ellenére a felszín továbbra sem alkalmas újratelepítésre: a sugárzás még mindig túl erős, a mutáns növények és állatok pedig új, rendkívül ellenséges ökoszisztémát hoztak létre a romokon. A rendelkezésre álló erőforrások kimerültek. Olyan kevés az élelem, hogy az elkeseredett csatornalakók egy része a legalapvetőbb emberi tabukat megszegve kannibalizmusra vetemedik.
Ebben a világban kell boldogulnia Tanítónak, az egyik utolsó embernek, aki még emlékszik a háború előtti életre. Hogy megóvja siketnéma fiát, Tanító útra kel a föld alatt, hogy eljusson a Toronyba, ahol talán még biztonságos az élet.
Az út azonban se nem egyenes, se nem könnyű, és az ismert veszélyeken kívül Tanító a múltja rémképeivel és olyan új borzalmakkal szembesül, amelyekről a legrosszabb rémálmaiban sem gyanította, hogy léteznek. A Mélység Szmidt Metró-trilógiájának első kötete.
