Olcsóbb Adele-életrajz

Nő. Hang. Zene.

„2011-re Adele éveként fognak emlékezni.” – Anderson Cooper, 60 Minutes

Az elmúlt évek folyamán az Adele-jelenség úgy söpört végig a földgolyón, akár egy hurrikán. A 2012-es Grammy-díjkiosztón hat díjat gyűjtött be, többek között az év albumának járó kitüntetést is. Mióta a brit énekesnő-dalszerző 2008-ban megjelent a Saturday Night Live show-műsorban, valamint 2009-ben megnyerte a legjobb új előadónak járó Grammy-díjat, egymás után döntögeti a rekordokat. 21 című második albuma tizennyolc országban vezette a slágerlistákat, és női előadó lemezeként az amerikai Billboard történetében a leghosszabb időt töltötte a lista élén, felülmúlva Whitney Houstontól a The Bodyguardot is. Adele sikere példa nélküli a popzene történetében. Miközben a világ lélegzet-visszafojtva várja, mi lesz a következő lépése, Marc Shapiro bepillantást nyújt a művész magánéletébe és eddigi pályafutásába.

„Adele nem rock’n’roll. Még csak nem is tudatosan vállalt retro. Nem táncikál rángatózva. Csak megveti a lábát a színpadon, és erőteljes előadásmódban leszállítja a produkciót – ez a jelenség szinte teljesen kihalt a popzenei színtérről. Elvileg nagyon cikinek kellene lennie. Fiatalos eleganciájában és tekintélyt parancsoló megjelenésében mégis van valami megdöbbentően frissítő. Adele felette áll mindenféle aktuális trendnek.” – Vogue