Jellegzetes ülőbútorok hazánkban a XIX. század közepétől az I. világháborúig Rendeld meg most

Magyarországon a műtárgy kereskedelem kiterjedt ugyan, de sokan foglalkoznak vele olyanok, akik valójában nem rendelkeznek tiszta fogalmakkal, kellő művészettörténeti ismeretekkel. Ez a becsüsképzés dacára is így van. Mindennap garmadával látom a helytelen meghatározással eladásra kínált tárgyakat, és a bútorok ezek között kiemelkedő helyet foglalnak el. A stílus zavaróan pontatlan, sőt sokszor durván hibás meghatározásával együtt jár a téves datálás, azaz időbeli meghatározás is. A tájékozódást egyrészt kevésbé segítik a hazánkat elárasztó, nagyrészt angol eredetű könyvek. Az ezekben szereplő bútortípusok zöme hazánkban alig, vagy egyáltalán nem fordul elő, s a mieinkhez hasonlókat is más fából készítették, más elvek alapján, más technológiával állították elő. Az ilyen könyv természetesen drága, és hazánkban nagyjából hasznavehetetlen. Egy-két német munka enyhít ugyan a helyzeten, mivel szellemében sokkal közelebb áll hozzánk. Másrészt probléma az is, hogy az utóbbi időben publikált hazai irodalom nagy része csak az ,,elit” bútorművesekkel foglalkozik, s messziről elkerüli a bútorok zömét előállító kismestereket. Pedig szükség van az ő munkáikkal foglalkozó kiadványokra, hiszen ezek hiányában sem a vásárló, sem a kereskedő, sem pedig a tárgyat leggyakrabban felújító asztalos – netán amatőr ,,mester” – nem kap meg olyan alapvető és fontos információkat, amelyek a tévedéseiket csökkenthetik. E hiány pótlására legalább részben vállalkozik ez a kis könyv, a Monarchia-kori ülőbútorokat tárgyalva, amelyek népszerű és gyakori portékák a régiség kereskedelemben. Kívánok minden Kedves Olvasómnak kellemes kalandozást az 1850 és 1914 közötti időszak alapvető, jellemző ülőbútor típusainak világában. Nem az extrém, hanem a mindennapi remekművek között! – írja a könyv előszavában a szerző.