Kiárusítás Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig

Sereg András 1959. november 12-én születtem Budapesten. Édesapám – mint elsőgenerációs értelmiségi – az ötvenes években a Gamma Művek főkonstruktőreként tevékenykedett. 1962-ben gépipari technikumi igazgatónak nevezték ki Zalaegerszegre, a hetvenes évek végétől haláláig a Műegyetem oktatója volt. Édesanyám tanítónő, három gyermekük született. Két bátyám van: Péter műszaki tanár, István mérnök-közgazdász. Zalaegerszegen jártam általános iskolába, majd a helyi Zrínyi Miklós Gimnáziumba. Versenyszerűen kosárlabdáztam. 1976-ban a budapesti Eötvös József Gimnázium tanulója és kollégista lettem. Megnyertem az iskola irodalmi pályázatát és irodalom tanulmányi versenyét. Először az ELTE bölcsészkarára felvételiztem magyar-történelem szakra, a sikertelen próbálkozás után műszaki könyvtárosnak álltam. A műszaki könyvtár volt – Bihari Mihály szavait kölcsönvéve – szocializációm egyik legfontosabb terepe. 1981-ben felvettek a budapesti jogi karra. Előtte egy évig katonáskodtam a néphadseregben. Aktív, forrongó évfolyamra kerültem az egyetemen. Több évfolyamtársam – Fodor Gábor, Molnár Péter, Orbán Viktor, Simicska Lajos és mások – később a politikusi pályát választották. Első cikkeim az Egyetemi Lapokban jelentek meg. 1985-ben házasodtam meg, két gyermekünk Szabolcs és Réka. 1988-ban végeztem el a jogi kart. 1989 márciusában a Népszabadság újságírója lettem. A rendszerváltozás történéseiről, többek között az MDF és a parlament eseményeiről tudósítottam. 1998-tól a laptól való távozásomig, 2005 áprilisáig belpolitikai szerkesztő voltam. 2005 októberében jelent meg első könyvem, az Alkotmánybírák talár nélkül. 1999 márciusa óta – másfél éves megszakítással – a De jure című jogászmagazint szerkesztem. 2005 decembere óta az Alkotmánybíróság sajtófőnöke vagyok.