Faludy György (1910-2006), a Villon-balladák átköltője hosszú pályafutása során folyamatosan, egészen a kétezres évekig fordított magyarra verseket. Jelen kiadvány az átültetett vallási és istenes költeményeit tartalmazza 1938-tól. Faludy a villoniádák sikere után, kiadói megkeresésre fordult először a téma felé. A világháború kirobbanása előtti helyzetben a versek aktualitását érezte és emelte ki szerzőivel kapcsolatban: „Nevüket a laikus nagyrészt nem is tudja már; itt-ott olyan népek énekeire bukkanunk, melyek elvesztek az idők homályában. De az, amit vallottak
- mélységes hit, felebaráti szeretet, emberiesség, a szegényekkel való együttérzés
- ma is megdönthetetlenül áll. E himnuszokat még az irodalomtörténet is jobbára elfeledte; de most, hogy az olvasó fellapozza őket, éreznie kell: mindezekből semmi sem múlott el.” A kortárs kritikák a versek örökérvényűsége mellett a fordító, Faludy György bravúros irodalmi készségét, zengő nyelvét és fanyar líraiságát emelték ki, katolikus oldalról a belecsempészett aktualitások és erotikus utalások kárhoztatásával.
