A kilencvenes évek, az újkori Szerbia korképe ez a regény. Szomszédunkról rengeteget hallhattunk és olvashattunk a médiában, de az egyszerű ember életét mégsem ismertük meg. Marija Jovanovic hősei gyarlók, de szeretnek és szerelmesek, céljaik vannak: élni akarnak. Szenvednek saját korlátaiktól, a hazájukat uraló beteg fantáziától és a bezártságtól. Szabadságra vágynak. Meg akarják mutatni magukat. Ismerkedni akarnak. A családba kapaszkodnak, amely a szemünk előtt hullik szét. Nem harsány. Finom, kedves, de erős, szívós, szókimondó, mint a női lélek
- női regény a javából. Úgy érzi az olvasó, hogy az író simogatja, a fülébe suttogja a szavakat. Ezért könnyfakasztóan szerelmes a történet és kegyetlenül valós.
