Kidobálva Utolsó esély

Mostanság, amikor fotózni, felvételt készíteni, már nem kihívás, de sokszor teher is, érdemes visszaidézni ükkszüleink, szépszüleink világát, amikor is fényképezni bonyolult volt. Fényképezkedni akkor sem szeretett mindenki. (például babonából) Viszont, részint megtisztelőbbnek tartották, és ünnepélyes aktussá vált, részint pedig, több időt és pénzt áldoztak rá, mint ma, a digitális korszakban. Elterjedtsége korlátozva lett a babrássága miatt is. Amikor még negatívokat kellett használni ahhoz, hogy élvezhető pozitív kép szülessen az előhívási rítusok végén, az jócskán elvette sok mindenki kedvét a fényképezéstől. Érthető volt, hogy az ,,amatőrök”, inkább bízták fényképészre, műtermekre a dolgot, és nem merültek el az előhívó folyadékok világában. Ezerszer kevesebb kép is készült akkortájt, mint manapság. (Petőfiről, épphogy csak egy kép került elő.) Ráadásul, ezen kevesebb mennyiségű képanyag nap mint nap az enyészetté válik, mert az utódok, amikor örökségük ezen részével találkoznak, nem az értéket látják meg benne, hanem nyűgnek tekintik. Pláne, ha azok negatívok! (Negatív, tehát a nullától is kevesebb!)Egy ilyen, ismeretlen, a szemétre szánt, amatőr fotó negatív kupacot mutat be a jelen kiadvány…