„A Teremtő ajándéka, hogy mostanában az irodalomtudós után a lírikus Lisztóczky Lászlót is megismerhetjük. Háromnegyed évszázad megélt tapasztalatai, örömei és fájdalmai kényszerítették a tollat a szerző kezébe.
Ebben a kötetben megjelenik a Kánai menyegző pazarló vidámsága, a színeváltozás extatikus boldogsága, a tanítványokkal elköltött utolsó vacsora békéje, harmóniája, de az Olajfák hegyének fájdalmas magánya és a Kálvária szálkás keresztje is. Lisztóczky László versei a szívemnek nagyon kedves, hagyományos lírai megszólalást követik.
Talán Francis Jammes vagy Dsida Jenő szíve muzsikált hasonló partitúra szerint. Verseinek nagy erőssége a részletmegfigyelések gyengéd megrajzolása, valamint a teremtett világ áhítatos szeretetének megvallása.
Ha Lisztóczky László irodalomtudósi mivoltát egy elegáns ünnepi ruhának tekintjük, akkor ez a kötet legyen rajta az aranyból öntött mandzsettagomb.” (Bozók Ferenc) „Lisztóczky László kép-gondolati egységben fogant, nyelvi erőt sugárzó lírájában egyszerre érhető tetten az élettényekből kinövő story és a személyiség léttörténetét adó history. A nagy felidéző és megjelenítő erővel bíró versekben egy
- sokszor megrázó élménysűrűségű
- misztériumnak lehetünk tanúi. Miközben a lírai alany legbensőbb és legszemélyesebb titkaiba enged bepillantást, saját művészi-emberi portréját is megrajzolja. Az igézően rokonszenves értékvilágot képviselő szerző a riadalmak és rettenetek közepette is hittel és reménységgel vallja az életszépség és életszentség diadalmas méltóságát és megtartó erejét. Jelen kötet darabjaiban a jó verssel szembeni legfőbb elvárás is messzemenőkig teljesül, hiszen a nyelv otthonosan lakja a formát. Ezáltal az olvasó is otthonosabban élheti meg az olykor talán idegennek érzett világot.” (Ködöböcz Gábor)
