A természetbúvár Fekete István Árengedmény

Fekete Istvánt az olvasók főként a Csí, a Vick, a Kele, a Lutra, a Bogáncs és a Hu szerzőjeként tartják számon, és e regények kapcsán elismeréssel leginkább a humánumot, valamint a választékos nyelvhasználatot emlegetik. Ám, hogy ez valójában mit jelent, annak megválaszolásával máig adós irodalomtörténet-írásunk, és lényegében arra sem történtek kísérletek, hogy a mezőgazdász végzettségű, kutatómunkát is végző író természettudományos műveltségére fény derüljön. Pedig ez utóbbi is elengedhetetlen, mivel a hitelességet biztositó ismeretanyag feltérképezése azzal a reménnyel kecsegtet, hogy új szempontokat kínál fel Fekete István életművének megközelítéséhez. A természettudományos háttér meggyőző bemutatása azonban a maguk szakterületén kiváló biológusoknak való feladat. Ezért kerestem meg az érintett tudományterületek; vagyis a: madártan, a kutyatenyésztés, a halélettan, az emlőskutatás, a vad- és halgazdálkodás, valamint a botanika publikáló szakembereit. Az írásra vállalkozókból olyan rangos szerzőgárdát sikerült toborozni, amelyben ki-ki a saját érdeklődése szerint vizsgálta meg Fekete István alkotásait. E közös munka eredménye A természetbúvár Fekete István című hiánypótló tanulmány kötet. Reményeink szerint ismét ráirányítja a figyelmet az erősen leegyszerűsítve – ifjúsági írónak tartott szerzőre, ugyanakkor szemléletes példája annak is, hogy különböző tudományterületeken tevékenykedők gyümölcsöző munkakapcsolatban dolgozhatnak együtt. Sánta Gábor