Matthieu és Libero gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Egy napon mindenki csodálkozására hátat fordítanak ígéretes filozófiai tanulmányaiknak. Hazatérnek Libero szülőfalujába, a festőien szép és vad korzikai hegyek közé, hogy átvegyék a helyi bár üzemeltetését, és Leibniz tanításaihoz híven a szerény ivót „a lehetséges világok legjobbikává” változtassák.
De hamarosan maga a pokol vendégeskedik a pultnál, nyomorult boldogságról álmodozó nyomorult emberek régi sebeit szakítva fel. A nagy kaland tragédiába torkollik.
A Goncourt-díjas francia író, Jérôme Ferrari szépséges modern parabolája Szent Ágoston a földi birodalmak mulandóságáról szóló prédikációjára visszhangzik, könyörtelen élességgel idézve meg az örök átkot, amely a halandókat arra ítéli, hogy saját szemükkel lássák az általuk épített világok összeomlását, s hogy könnyön és véren át folyton újraszőjék képtelen mítoszaikat.
