Ezt a könyvet az esendő, erőfeszítéseikért viszont nagyon is becsülnivaló kétbalkezeseknek írtam. Ők azok, akiket a legnagyobb igyekezettel létrehozott alkotás után is csak így dicsérnek: ki gondolta volna…?! Jó, ha nem teszik hozzá: tényleg te csináltad? Bezzeg az ezermesternek, aranykezűnek elkönyvelt embertársaink sikertelensége azt juttatja a többiek eszébe: mindenkinek lehet rossz napja.
Ezt a könyvet bátran forgathatják a fiatalok, akik most látják elérkezettnek az időt, hogy önmagukról gondoskodjanak, vagy éppen nem látják úgy, de kénytelenek. Azoknak is szeretettel ajánlom a könyvet, akiknek az ebédelést az étkezőajtóra kilógatott munkahelyi menülista böngészése, a vacsorát pedig a pizzaétlap végiggusztálása előzte meg.
Holnaptól új életet kezdünk, felfedezzük a konyhát! Nem a saját kárunkon tanulunk meg balesetmentesen közlekedni a bevásárlókosár és a tűzhely között, hanem ezzel a könyvvel. Játszva tanulunk, eddig ez a módszer találtatott a legeredményesebbnek.
| Most viszont úgy gondolják | nem is baj, hogy megszűnt a vállalat, vagy éppen az sem tragédia, hogy mától a postás hozza az elköltendőt, úgyis unta már a tarhonyás mócsingot |
