Amikor az író olvas Legnépszerűbb

Ebben a könyvben kizárólag alkalmi írások találhatók. Ráadásul, az itt sorakozó szövegeim talán azoknál is alkalmibbak, ugyanis kivétel nélkül felkérésre születtek – előadásnak, kötetbemutatónak, születésnapi köszöntőnek, körkérdésékre adott válaszoknak, emléktábla-avatónak stb. S egy kivételével az elmúlt tíz-tizenegy évben. Ráadásul mind egy viszonylag jól behatárolható, szűk körben mozognak: kizárólag szlovákiai magyar írókról és műveikről, s egy-egy esetben szlovákiai magyar (kisebbségi?) – tehát” emberi – helyzetekről szólnak. Miért is ne? Hiszen amikor az ember – ha író is, szerkesztő is, s ha adott anyagot is – olvas, nem úgy olvas. Hanem egyszerűen csak olvas. És legfőképpen: mások által, illetve másokban (mindenkiben) – magát. Ez utóbbira pedig – így, úgy – mindig adódik alkalom. A többi – lényegtelen. A lényeg egy: mit hoz(hat)unk ki belőle magunknak. Tehát – talán – másoknak (is). A József Attila-díjas Tóth László (1949) legutóbbi tanulmány és esszéköteteiből: Lapszél (2005); Egy öngyűjtő feljegyzései … (2009); A szövegember (2014); Határsértések (2015).