Stockholm, 2002. augusztus 13. Hosszan tartó hőhullám után egy elektromos erőtér lebeg a város felett. A lámpákat nem lehet eloltani, a gépeket nem lehet kikapcsolni. A jelenség egy kollektív, elviselhetetlenül kínzó fejfájásban éri el a tetőpontját, és káosz fenyegeti a várost. Aztán egyszer csak vége szakad. De valami történt. Gustav Mahler, nyugdíjas újságírót felhívják a Danderyd kórházból.
Felébredtek a halottak a hullatárolóban. Mahler unokáját a közelmúltban temették. Vajon a föld alatt nyugvók szeme is felpattant? Elvy a haláláig gondját viselte szenilis férjének. A temetés két nap múlva esedékes. De az éjszaka közepén valaki kaparászik az ajtón… Amikor David felesége meghal autóbalesetben, David Istent kéri, hogy visszakaphassa őt.
De a feltámadás nem épp úgy alakul, ahogy remélte. A holtak visszatérnek, és mit akarnak? Csak amit mindenki más: hazamenni. John Ajvide Lindqvist, a „Hívj be!” című sikerkönyv írója, visszatér egy regénnyel arról, hogyan birkózunk meg a képtelennel. Egyénként, közösségként. „Az „Élőhalottak!” a legszörnyűbb félelmünkről szóló történet, és a szeretetről, ami a halállal is dacol.
Úgy olvastam az „Élőhalottaka”, ahogy egy tizenegy éves olvassa Harry Pottert
- megszűntem a világ számára.” (Maria Küchen, Expressen)
