Wigand Ede (Pest, 1869. május 19. – Budapest, 1945. január 22.) magyar népies stílusú építész, iparművész és író. A Toroczkai nevet erdélyi tartózkodása után vette fel.
Műve építészeti és néprajzi esszé, mely eredetileg 1910-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságban elhangzott székfoglaló beszéde volt.
A szerző az erdélyi, azon belül is főként a székely népi építészet formavilágát és hagyományait gyűjtötte össze. A könyvben Toroczkai-Wigand Ede a népi építészetet az „építészeti anyanyelv” forrásaként mutatja be, melyre a modern magyar építészetnek támaszkodnia kellene.
Könyve különlegessége az, hogy a szöveget a szerző székelyes tájszólásban írta meg, és saját, jellegzetes szecessziós stílusú rajzaival egészítette ki.
A kötet a magyar szecesszió és a népi gyökerekhez visszanyúló nemzeti építészeti törekvések egyik alapműve.
| Kiadó | nemzeti örökség kiadó |
|---|---|
| Kiadás éve | 2026 |
| Nyelv | MAGYAR |
| Oldalak száma: | 62 |
| Borító | PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT |
| Súly | 140 gr |
| Illusztráció | FEKETE-FEHÉR RAJZOKKAL |
| ISBN | 9786157072183 |
| Árukód | 2805935 / 1238689 |
