Kedvezményes ár Világvége II. – Csonkamagyar patológiák

Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának második darabja, a szerző 2010-2019 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hatalomra jutását és megszilárdítását, kisebbségellenes alkotmánymódosításait, ortodox és unortodox jegyeket egyaránt hordozó gazdaságpolitikáját, az általa foganatosított perverz újraelosztást, a propagandisztikus médiaapparátus kiépítését tárgyalják, részletesen bemutatva az illiberalizmus sajátosan magyar hagyományát, egyben kortárs jelentését a posztfasizmus globális állapotában. Amellett, hogy a a szerző fokozatosan kidolgozza a NER nem liberális, azaz nem kizárólag a jogvédelemre koncentráló (de azt sem elhanyagoló), kritikai értelmezését, számos konkrét javaslatot tesz arra, hogyan lehetne a jelenlegi termelési rendszer fenntartása mellett is valódi(bb) demokratikus intézményrendszert teremteni Magyarországon – olyat, amelyben mindenki szava és közreműködése egyformán számítana a politikai közösségalkotásban -, ugyanakkor megmutatják az eredeti kommunista eszme (a magántulajdon, a bérmunka és az osztálytársadalom eltörlése) aktuális relevanciáját is.

„A hanyatlas es az atelesebol fakado nihilizmus nem tesz lehetove egyebet, mint – ellenallas helyett – a tehetetlen gyulolkodest. Az undor a dekadenciaban mazochista elvezette valtozik. A magyarorszagi kormanyrendszer pedig ujabb es ujabb indokot szolgaltat az undorra, ujabb es ujabb bizonyitekot minden erkolcsi inditeku tarsadalmi kuzdelem hiabavalosagara, az altala elrendezett elet pedig a maga igazsagtalansagaval es peldatlan izlestelensegevel elkeserit minden erzekenyebb lelket s joravalo kedelyt. Evvel orokiti at onmagat.
Nehez elgondolni, hogy ez meg tovabb romolhat, pedig tovabb fog romlani.
Egesz Europa – a tobbit most hagyjuk – rettento allapotban van, de Magyarorszag vegromlasa osszeszoritja patriota szivunket. (Patriotizmuson nem sovinizmust ertve, hanem a hazank sorsa iranti szenvedelmes es bensoseges erdeklodest.) Az Orban-rezsim kialakulasa es megszilardulasa tortenelmi tragedia. Nagyon sokan tamogatjak, de hiszen enelkul ez a sorsfordulo nem is lenne tragikus.
Tarsadalmunk kedvetlenul es passzivan (egy jelentos kisebbseg meg lelkes egyetertessel) rendeli ala magat ennek az undok es kaotikus uralomnak (…), amely a kozeposztalynak letbizonytalansagot es keseruseget, a magyar szegenyeknek pusztulast hoz. Minel tovabb tart, annal rosszabb mindenkinek. S ha folbomlik megis, ujabb zurzavarok es nagy bajok elebe nezunk.”