A magyar könyvkultúrának régi adóssága egy átfogó, a klasszikus munkafolyamatokat, kiemelkedő műhelyeket és mestereket bemutató lexikon megjelentetése. A lexikon címszavai számos területről származnak, valamennyinek közös jegye, hogy tartalmukban illetve jelentésükben kimutatható a szoros és egyértelmű kapcsolódás a könyv poliszémához történeti, technikai, társadalmi vagy szellemi vonatkozásban. A könyvlexikonban szereplő személyek, fogalmak, intézmények mindegyike beleillene más-más, különböző szempontok alapján építkező lexikonba vagy enciklopédiába
- a teljesség igénye nélkül sorolva ilyeneket: művelődéstörténeti, könyvtártudományi, bibliofil, irodalmi, technikatörténeti, képzőművészeti, nyomdászati
- , azonban éppen az adja a könyvlexikon sajátos jellegét, hogy ebben együtt vannak azok a címszóként leírt ismeretek, amelyeket a felsoroltak külön-külön, mint területükhöz nyilvánvalóan nem tartozót, kihagynának-kihagytak.
