Outlet Rilke világa

Nézd, a virágok hívek e földi világhoz, bárha a sorsuk sors töredéke marad – ámde ki tudja? Ha mind hervadva leáldoz, nem borusak – mi vagyunk borulat. Minden szállna. S lehúzzuk, mindnek a terhe és nehezéke mi, így érzünk örömöt; ó, a tanításunk mint őrli a tárgyakat egyre, s gyermeki létük boldog, örök. Egyszer aludnék mélyen az ember a tárgyak közt, velük együtt –: ó, milyen áldott, könnyü lehetne az ébredése, a másnap. Vissza se térne talán; s dícsérve szünetlen zengenék őt, aki megtért, s mint a virágok – halk hugai – most szunnyad a réti szelekben.