Gyilkos Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása a boncasztalon
- vagyis nem, egyelőre nem a boncasztalon, hanem egy motelnek álcázott kuplerájban
- teljesen új irányt szab a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének. A regényben „nem szokványos” pénzkereseti lehetőségek után kutat az első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben
- ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszokhattuk
- folyton menekülnek valakik elől, közben milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. Vagyis ismét itt az év legviccesebb könyve!
