Romantikus vacsorák – Aranykukta Biztonságos fizetés

A szépen terített asztal örömei a századok során a világ minden részén általában a szerelmi örömök nyitányául szolgáltak. A kettesben elköltött vacsora a társadalom minden rétegének képviselője számára hozzáférhető, kedvelt élvezetnek számít, a költők és írók minden korban gyakran örökítették meg. Gondoljunk csak VII. Károly és Agnes Sorel vacsorajelenetére Voltaire Az orléans-i szűz című művében.
Vacsora két személyre: ez az étkezés finom, választékos, ünnepélyes. És nem túlságosan bőséges, hiszen feltételezzük, hogy ez csupán a kezdet, a fő élvezetek még a szerelmesek előtt állnak! Ebből a szempontból a vacsorának az a jelentősége, hogy megteremtse az oldott hangulatot, segítsen megnyílni, és elfeledkezni a mindennapi gondokról.
Rendkívül fontos az is, hol és milyen körülmények között vacsorázunk. Mit szólna például ahhoz a kellemes kis fészekhez, amelyet a legendás Giacomo Casanova, számos kaland hőse keresett az egyik kedvesének?
„A szalont pazar tükrök, hegyikristályból készült csillárok, bronz gyertyatartók díszítették. A hatalmas állótükör alapjául kínai porcelánlapokkal borított, fehér márványkandalló szolgált, a csempéken ábrázolt meztelen szerelmespárok merészségükkel és a számtalan különféle pózzal lángra gyújtották a képzeletet; a kandallótól balra és jobbra két kényelmes és elegáns dívány állt… Megparancsoltam, hogy estére a legpompásabb és legválasztékosabb vacsorát szolgálják fel, és mindenekelőtt gondoskodtam… finom borokról…”
Szintén nagy a jelentősége az asztalnál folytatott beszélgetésnek — többek között az ételről. Ez a nagy művészet: úgy beszélgetni a szerelmessel, hogy minden szó a még nagyobb élvezetek képzetét ébressze fel benne.