Péter bátyám, földim és atyámfia, azt magyarázta egyszer nekem sokáig, hogy a régi Partium: legváltozatlanabb szöglete a világnak. Kínában is meg-megujul az ember, a lélek, a világ, de például a Szilágyság némely falvában az emberek ma is úgy élnek, mint hatszáz esztendõ elõtt. Hiába jött a jobbágyfölszabadítás, a vonat, a szó-röpítõ drót, Amerika, a szocialista agitátor, ezek a falvak nem is csodálkoznának, ha hirtelen hatszáz év elõtt élnének ujra. – Csak a csárda haldoklik, a csárda elmúlik, az útszéli csárda – sóhajtotta Péter bácsi, aki pedig nem volt ostoba imádója az elmult idõknek. – A csárdát sajnálom – sóhajtotta Péter bátyám – a Szilágyság csárdáit különösképpen sajnálom – erõsítette. – Tudod, a Szilágyságban hagyomány szerint nemes urak voltak a csárdások, persze csak hét szilvások, de nemes urak mégis, akik azután erre a mesterségre adták magukat, azok okvetlenül különös, nem mindennapi emberek voltak, valakik.
-
kiadó
Publio -
közzététel
2013-11-21
-
hossz
15 oldal
-
műfaj
Novella, kisregény, elbeszélés -
nyelv
magyar
-
ISBN
9781471068324



